USS MISSOURI – Az úszó erőd
Tamiya 1/700

    Az Iowáról írt cikkhez kapcsolódva, szeretném bemutatni a hajóosztály egy modernizált tagjának makettjét.
     Úgy vélem a Tamiya készleteit nem kell különösebben bemutatnom. A Tamiya egyike azon cégeknek, melyek évtizedek óta kiváló minőségű maketteket gyártanak. Bár azt el kell ismernem, hogy a szintén távol-keleti Trumpeter cég már egy hajszállal jobb maketteket ad ki. A dobozt kinyitva nem ért különösebb meglepetés. Az öntőkereteken szépen kidolgozott alkatrészeket találtam.

    A hajó, ahogy az a dobozon is látszik, eredetileg New Jersey-ként kezdte pályafutását, de mivel az én nagy kedvencem a Missouri, így ezt építettem meg belőle.
    Az építést festéssel és némi átalakítással kezdtem. A fedélzet három darabból áll össze, így lealapoztam az orr és tatfedélzetet, aztán kialakítottam pár hiányzó részletet a középső fedélzetrészen, mely a felépítmény alapja is.

    A munkát igazából az nehezítette, hogy sem a rendelkezésemre álló szakirodalomban, sem a neten nem volt túl sok részletfotó a hajóról. Végül sikerült a modelwarships.com fórumán és ezen a linken, colosseumbuilders.com használható fotókat találni a hajóosztályról. Ezekből a képekből ki tudtam alakítani a makett általános kinézetét.
     Ugyanakkor köszönettel tartozom Nagy László barátomnak, aki volt olyan szerencsés, hogy élőben is láthatta a hajót Pearl Harborban. Ő küldött részletfotókat, melyek segítségével már jobban ment a részletek kialakítása. A munkát a hajótörzzsel kezdtem.
     Az alapozás után felragasztottam a vízelvezető csöveket, melyek hiányoztak a makettről, majd tartottam egy szárazpróbát. Az orr és tatfedélzet részt beillesztettem a törzsre. Látva, hogy minden jól illeszkedik, összeragasztottam a két törzsfélt és helyére raktam az orrfedélzetet.
     A következő lépés a lövegtornyok megépítése volt. A változtatások élethűbb megjelenítése végett a csere mellett döntöttem. A JAG nevű amerikai cég műgyanta tornyait használtam fel, amit a modern Iowákhoz készítettek. A lövegcsöveket pedig a Lionroar nevű cég csöveivel cseréltem le. Először az A, majd a B torony került a helyére és ezzel az orrfedélzet gyakorlatilag el is készült.

    Következett a hátsó fedélzetrész.
     Ahogy fentebb írtam, itt is festéssel kezdtem. Az egyik jel, ami a Missourit megkülönböztette testvérhajóitól, hogy a fedélzet színe a felépítmény utolsó negyedétől a helikopter leszállóhely végéig ugyanaz volt. Így lényegében két színnel, homoksárgával és szürkével festettem le a fedélzetet, majd a helyére ragasztottam.

    A részletezés itt a helikopter üzemanyagtöltő állásának és a leszállásjelző lámpák elkészítéséből állt. A töltőállást az igazi hajón, a valamikori bal hátsó 40 mm-es gépágyú helyén alakították ki. Ha jól tudom, a jobboldali állás volt a tartalék. A lámpákat sztirolból készítettem el, és sárgára festettem őket.

    A negyedik lépés a középső fedélzetrész összeállítása volt.
     Az építést hátulról kezdtem el. Összeállítottam és beépítettem a tűzvezető radarokat, valamint a második kémény körüli fegyverzetet. A Tomahawk rakéták konténereit lecseréltem a fentebb már említett JAG nevű cég konténereire. A Gold Medal Models maratásból pedig felraktam a korlátokat, lépcsőket és létrákat.

    Ezután a parancsnoki hidat és az első kéményt építettem meg. Itt az egyik leglátványosabb részlet a parancsnoki híd ablakainak kialakítása volt. Lecsiszoltam a műanyag ablakokat és maratott ablakkerettel pótoltam őket.

    Sajnos az építés későbbi szakaszában ez a keret deformálódott, és eléggé lerontotta az összhatást a kész maketten. Következett az első kémény és a főárbóc.
     A makett dobozában lévő árbóc megfelelőnek látszott, mind méretre és alakra. Ám mikor megtartottam a szárazpróbát azt tapasztaltam, hogy az árbóc teteje valamiért mindig jobbra akar fordulni. Mintha az alkatrész meg lett volna csavarodva. A sok „egyenesítési” próba vége egy törés lett. Annyira nem is volt baj. Sztirolból és az árbócdarabokból újjáépítettem a főárbócot, mostmár egyenesen.

    Felkerültek a korlátok, a radar és a kötélzet.

    Ezután a másodlagos fegyverzet építése következett. Itt is a JAG tornyokat használtam, egy Master-Model nevű lengyel cég csöveivel.
     A műanyag csöveket levágtam a lövegzsákokról (blast bag), a helyüket kifúrtam és beraktam a réz csöveket. Majd beragasztottam őket a tornyokba.

    Ezzel az építés főbb lépései tulajdonképp készen is voltak. Következett a részletek kialakítása.
     Az első a mentőtutajok tartóinak felragasztása volt. Egy korábban használt maratás létráiból alakítottam ki az alapokat, majd sztirolból a tartókat.

    Az összhatás ilyen lett.

    Következett a hátsó lámpasor és a hátsó vezénylőhíd kialakítása, aztán az üzemanyagtöltő állás összeállítása, némi sztirollal és maratással felturbózva. Utána a hátsó emelődaru következett. Mivel a fotók alapján kellett pár merevítő, így a gyári alkatrészt némi sztirollal és maratással támogattam meg itt is.

    Következtek a csónakok. Nem volt velük különösebb probléma. Az aljukat feketére, a felső részt pedig a hajó felépítményéhez használt szürkére festettem. Itt egy részletet emeltem ki. Az eredeti hajón a csónakdarukat egy rugós szerkezet mozgatta. A maketten ezt egy sztirolrúd köré tekert dróttal imitáltam.

    Általában a kész makettet szokás koszolni vagy koptatni. Egy makettkiállításon azonban megláttam az AK Interactive cég hajókhoz ajánlott festékeit. Ezekkel a festékekkel különböző szennyeződéseket és kopásokat lehet imitálni. Miután megvettem őket és hazaértem, őszintén szólva, nem bírtam ellenállni a kísértésnek. Ezért a fedélzethez ajánlott átmosóval bekentem a fedélzetet.

    Lényegében semmi mást nem kellett tennem, mint befolyatnom a festéket a fedélzet rései közé, majd egy kevés hígítóval óvatosan átmosni. Az eredmény számomra nagyon tetszetős lett.

    A következő lépés a maratásból készült mentőövek és tűzoltócsapok felragasztása, valamint a kommunikációs antennák beépítése volt.

    Következett a főfedélzeti korlátok és a helikopterfedélzet biztonsági hálójának felragasztása. Valamint elkészítettem a csónakkikötő rudakat.

    Végül kialakítottam az utolsó részletet. Maratásból, a makett alkatrészeiből és némi szkreccsből elkészítettem a műholdas antennát.

    Az utolsó lépés a matricák felragasztása volt és ezzel a makett kész lett.

    A makett építésének utolsó lépései alatt már nekiálltam az alap elkészítésének is. Ehhez Vallejo művizet használtam.
    Először elhelyeztem az alapra és körberajzoltam a makettet.

    Mivel a leírás szerint, a művíz lakkozott felületre nem tapad, így az első lépés az alap felső részének lecsiszolása volt. Majd egy kés és egy kiskanál segítségével elkezdtem felkenni a „vizet”.A késsel felkentem az anyagot, a kiskanállal pedig kialakítottam a hullámokat. Ehhez olyasfajta mozdulatot kell a kanállal végezni, mintha tojást vernénk fel.

    Ennek a művíznek 6 óra a száradási ideje, és az első próba a hajóval így nézett ki.

    A felület kissé fényes lett, ezért átmostam az egészet világoszölddel és sötétkékkel. Majd fehérrel megfestettem a hullámok tetejét. Így sikerült kissé tompítani a csillogást.
    Ezután beragasztottam a makettet a helyére. Mint látható, itt-ott kilátszik az alap a hajó alól. Oda egy drótdarab segítségével, természetesen kentem még művizet. Aztán, hogy azt a hatást keltsem, hogy a hajó a vízben van, szilikonkaucsukkal körbekentem a vízvonalat.

    Következett az utolsó részletek kialakítása. Mivel a hajót kikötött helyzetben ábrázoltam, így egy régi Hasegawa készletből felhasználtam két bóját és egy pontont. Ezeket lényegében csak festeni és a helyükre ragasztani kellett. Illetve a feljáró elkészítéséhez maratást és sztirolt használtam. A rögzítőköteleket pedig drótból imitáltam.

    Felkerült néhány figura is.

    Végül, a már említett AK cég szürke átmosójával koszoltam a felépítményt és a törzset. Majd rozsdapigmenttel jeleztem a rozsdafolyásokat. Ezekkel a lépésekkel a makett teljesen elkészült.


(2014 május)


Vissza.